Tánc

Milyen esélyeink vannak a függetlenségre? – Interjú Juhász Katával

2019.12.10. 09:25
Ajánlom
Juhász Kata a Declaration of Indepence című szólójában a stand-up, a fizikai színház és a kortárs tánc elemeinek ötvözésével járja körbe az egyik legégetőbb kérdést: milyen fajta függéseknek van ma kitéve az egyén a mediatizált és átpolitizált európai kulturális térben? A darab az USA és Dánia után a dunaPart –Kortárs Előadóművészeti Platformon is bemutatkozott.

A függetlenség témájának milyen aspektusait vizsgálod? És miért ez a témaválasztás?

A darab felépítése a hagymáéra hasonlít.

Különböző szinteken vizsgálja a függetlenség-függőség esélyeit, és az arra való törekvés mozgatóit a világpolitikától, a mesterséges mennyországok haszonélvezőin át, egészen a társulatom működését, így saját egzisztenciámat és mindennapi közérzetemet is befolyásoló, hazai kulturkampfig.

A teljes szövegkönyv a teljesség enciklopédikus igényével készült, így a dániai bemutató közel másfél órásra sikerült, majd egy csomó témát és arra épülő jelenetet a színpadi mű fiziológiai befogadhatóságának korlátosságára való tekintettel mára már kivágtunk a darabból, pedig úgy érzem, ezek a témák választanak minket.

Miben áll a Declaration of Indepence, vagyis Függetlenségi Nyilatkozat „műfaji kísérlete”? Milyen műfajokat ötvöz ez a szólódarab?

Szándékosan nem használjuk a cím magyar fordítását, egyrészt mert az előadás angol nyelvű, másrészt félrevezető is volna a magyar cím, mivel a magyar történelem híres, de a korábbi, amerikaitól eltérő tartalmú Függetlenségi nyilatkozatát vonná be referenciaként, amit a magyar országgyűlés adott ki 1849 tavaszán Kossuth kezdeményezésére.

Műfajilag John Oliver szatírikus politikai-közéleti one-man-show-ja ugyanolyan mintaként szolgált, mint a saját hagyományaimat jelentő kortárs tánc. Ami ebből kijött, formailag a létező és ismert műfajok közül leginkább a fizikai színház mindent szintetizáló műfajába illeszkedik, hiszen a színpadon beszélek, karaktert formálok és persze sokat táncolok... És mindezeket egyszerre, egy időben.

declaration_of_independence_Vance_Gellert_3-100233.jpg

Declaration of Independece (Fotó/Forrás: Vance Gellert)

Milyen viszonyban van a szöveg és a mozdulat?

Egymás körülményei. A kettő együttműködik. Mivel külön nincsenek, bármilyen üzenettel távozik a színházból a néző, az együttesen mindkettőnek – a szövegnek és a mozgásnak is – felróható.

Hogyan alakult a darab az amerikai, illetve dán bemutatóhoz képest?

Az eredeti, amerikai változat a philadelphiai közönség számára készült, kicsit az „amerikából jöttem, mesterségem címere” kezdetű játék mintájára, de annak megfordításával.

Hiszen én ott egy távoli, ismeretlen, kis közép-európai országból érkezett jövevény voltam. A szóló tulajdonképpen egy kiterjesztett névjegy, egy bemutatkozás volt, amit a háromhetes alkotói folyamat végén a philadelphiai Performance Garage színpadára vittem. Az egész annyi volt, amit ott és akkor szükségesnek tartottam elmondani magamról,  és arról a kulturális, történelmi, közéleti, politikai háttérről, ami engem, mint érző és gondolkodó lényt alkotói pályámon és a jelenben meghatároz.

A dán változat alaphelyzete egészen más volt. Az egzotikum személyes hangú bemutatásáról áttevődött a hangsúly az ellentmondásos, de közös európai helyzetünk ironikus megpiszkálására, azon belül pedig néhány aktuális nemzeti sajátságunkat is megelevenítettem. A hazai változatból ez utóbbiakat, mivel itthon triviálisak, kivettük, a kifejezetten a dán közönségnek szóló fricskákat áthangszereltük, ettől persze változott a jelenetek hossza, tartalma és sorrendje is. Alapvetően azt lehetne mondani, hogy ha változik a távlat és változik a közönség, természetszerűleg az is változik, hogy mi érdekes.

declaration_of_independence_Vance_Gellert_1-100131.jpg

Declaration of Independence (Fotó/Forrás: Vance Gellert)

Annak, hogy itthon is angolul játszod az előadást, csupán praktikus oka van, vagy pedig extra jelentésréteggel ruházod fel ezáltal a darabot?

A darab librettója angolul íródott, magyar változat egyszerűen nincs, sőt nem is volna egyszerűen előállítható, mert egy csomó olyan nyelvi játék van benne, amit bajos volna átültetni magyarra.

Másrészről a darab választott közönsége európai: identitását, szellemi horizontját, gondját tekintve is.

Milyen fizikai/lelki felkészülést igényel egy ilyen félórás szóló végigtáncolása?

A fizikai része az egyszerűbb: edzést. Itt most nem a rendszeres táncos tréningre gondolok, mert a Declaration (of Independence – a szerk.) nem egy egyszerű szóló, mivel nem csak végigtáncolom szünet nélkül azt a 40 percet, hanem közben végig beszélek is. Próbálok nem lihegni, nem fulladhat el a hangom, ügyelnem kell a megfelelő hangerő és artikuláció folyamatos fenntartására, vagyis az akusztikai érthetőségre is mikroport és hangosítás nélkül. Erre a legjobb felkészülésnek a terepfutás bizonyult abban a formában, hogy futok az erdőben kb. hat kilométert és közben mondom, sőt gesztikulálva elő is adom a szöveget.

Amit „lelki”-nek nevezel, összetettebb és hosszabb folyamat. Mivel a szöveget nem én írtam, ahhoz, hogy elő tudjam adni, nem csak memorizálnom kellett – az a hírolvasás szintje volna –, de elsajátítanom is abban az értelemben, hogy megteremtsem azt a személyes viszonyt, ami minden egyes mondatot hitelessé, az én mondatommá tesz: közöm van hozzá, valamilyen érzelmi töltettel és intencióval mondom.

Ez triviális, ha hagyományos színpadi műbe ágyazott karakterről van szó, mert ott az egymással interakcióba lépő szereplők belső viszonyai ezt előrajzolják. Nekem ilyen segítségem ebben a darabban nincs, illetve a mű nyitott a közönség felé, nekik játszom, nyíltan kifelé, hozzájuk beszélek. A velük való interakciókon múlik, és a saját, árnyalt érzelmeket mutató hitelességemen, hogy végig tudom-e vinni őket a darabon.

Negyes_foto-103305.png

Juhász Kata Társulat: Állatmesék

Az elmúlt években sok előadást csináltatok az országban gyerekeknek is. Úgy hallom, az év végén még lesz egy bemutatótok a hazai ifjúsági közönségnek is…

Valóban, időközben ráfordultunk a főpróbahétre a most készülő, Állatmesék című darabom táncszínház-nevelési változatával, amit december 18-án mutatunk be.

Szintén egy szöveges előadásról van szó: megzenésített verses mesék füzére a darab, melyet élőben adunk elő a legkülönfélébb zenei műfajokban.

Nem az állatmesék műfajának közismert szerzőit adaptáltuk, hanem külön ehhez az előadáshoz írt alkotótársam Lóky Tamás – aki darabjaim rendszeres szövegírója és dramaturgja – a mai magyar valóságban gyökerező meséket, melyeket Kertész Endre elképesztő invenciózusan zenésített meg és Sáfár Orsolyával, az Operaház énekesével együtt méltóan tolmácsolnak. De ahogy az már az előző, többféle műfajt – cirkuszt, élőzenét, színházat, táncot – ötvöző darabjaimban is történt: igazából mindenki mindent csinál. Nem csak Oberfrank Réka és Koncz Judit, két tehetséges fiatal táncos, valamint Bernáth Dénes színész, akivel még a Vígszínházban dolgoztunk együtt vesz részt a színpadi akciókban, mert igazából mindenki bőségesen rászolgál arra a megnevezésre, hogy „játszók”.

_MG_7103-150022.jpg

Állatmesék (Fotó/Forrás: Juhász Kata Társulat)

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

A magyar oktatás MacGyverei – a kötelező olvasmányok

A jövő nemzedék sorsa mindössze attól függ, hogy Gárdonyit, Szabó Magdát vagy Agatha Christie-t adnak a kezébe? Arató Lászlóval, a Magyartanárok Egyesületének elnökével - a NAT-módosítás részleteinek hiányában - a jelenlegi szabályozást vizsgáltuk meg, hogy jobban értsük, mi is lehetne a változások előremutató iránya.
Vizuál

Az 1917 a legjobb film az amerikai producerek szerint

Sam Mendes első világháborús eposza, az 1917 című film kapta meg az Amerikai Producerek Céhének (PGA) díját a mozikban forgalmazott filmek mezőnyében szombaton Los Angelesben.
Plusz

75 éve szabadult fel a pesti gettó 

A pesti gettó felszabadításának 75. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést vasárnap Budapesten, a Dohány utcai zsinagógában, majd koszorút helyeztek el a zsinagóga falánál állított emléktáblánál.
Klasszikus

Boldog születésnapot kívánunk Fischer Ivánnak!

Ma ünnepli születésnapját a Budapesti Fesztiválzenekar alapító-karmestere, egyik legkelendőbb hazai művészünk. Saját Happy Birthday-feldolgozásával köszöntjük!
Vizuál

Ki nevet még a bohócon? – 100 éve született Fellini

Száz éve, 1920. január 20-án született Riminiben Federico Fellini, az egyik legnagyobb olasz filmes, akit első olaszként jelöltek rendezői Oscar-díjra, s mind a négy a kitüntetésre jelölt alkotása nyert a legjobb külföldi filmek között, a legnagyobb elismerésnek mégis azt érezte, ha rendező-festőnek nevezték.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

Milyen hatással van az alkotói munkára a klímavészhelyzet? – Beszélgetés a Trafóklubban

A klímavédelem témakörét járja körbe február 13-án Duda Éva (Duda Éva Társulat), Hevesi Flóra (Greenpeace) és Macskásy Éva (Fridays For Future) a Trafóban.
Tánc ajánló

Vizuális színpadi varázslat – Kiállítás a Magyar Állami Népi Együttes jelmezeiből

A Magyar Állami Népi Együttes mindennapjait is bemutató tárlatot Bodor Johanna táncművész, koreográfus nyitja meg január 25-én.
Tánc hír

Cirkusztörténelmet írt ifj. Richter József és Merrylu Richter

Pas de deux – balett lóháton című produkciójukkal elnyerték mindkét fődíjat, a magyar cirkuszigazgatók aranyfokozatú díját és fesztivál nagydíját, az Arany Pierrot-díjat is.
Tánc hír

Latin életérzés a Szegedi Kortárs Balett előadásában

Három egyfelvonásos produkcióval indítja az új év bemutatóinak sorát a Szegedi Kortárs Balett februárban. Az előadásokon keresztül a vágy megnyilvánulásának különböző fajtáival foglalkoznak.
Tánc interjú

„Sok kihívás elé állítjuk a szereplőket” – Interjú a Szent Boszorkány alkotóival

A 2019-es Staféta-pályázat kiemelt kategóriájának egyik nyertes alkotópárosával, Pál Dániel Leventével és Kalmár Ákossal a Szent Boszorkány című újcirkuszi est január 7-ei bemutatója kapcsán beszélgettünk.