Klasszikus

5 zongoraművész, aki megmutatta, mit jelent a női energia a színpadon

Nők a klasszikus zenében és a jazzben #5
2019.03.21. 15:35
Ajánlom
Tudta, hogy Schumann felesége egymaga is zenetörténetet csinált? És hogy Fischer Annie véreskezű diktátorral is szóba állt, hogy megmentse egy ismerősét? Összeszedtünk néhányat a legvagányabb és legbátrabb zongoraművésznők közül.

Clara Wieck

RobertandClaraSchumann-115351.jpg

Robert és Clara Schumann

Nem kell magyarázni, miért volt a 19. századi zongoraművészet egyik legfontosabb pionírja Clara Wieck, aki a mai zenekedvelők emlékezetében Robert Schumann feleségeként ismert. „Az 1830-40-es években a Liszttel és Thalberggel egy időben hangversenyező Clara Wieck valójában a jövő hírnöke volt” – írja Kenneth Hamilton Az aranykor után c. könyvében. A korban szokás volt, hogy a pianisták saját improvizációkkal, fantáziákkal tarkítják a hangversenyeiket, és csak elvétve próbálkoztak nehezebben emészthető opuszokkal. Egy olyan hangversenykultúrában, ahol egy teljes Beethoven-szonáta előadására senki nem vállalkozott, mert a közönség nem bírta volna, Clara Wieck elsőként játszott teljes szonátákat. Miután 1837-ben „vett egy nagy levegőt”, és Berlinben eljátszotta az egész Appassionatát, olyan sikert aratott vele, hogy két év múlva Liszt is megcsinálta ugyanezt ugyanott – lovagiasan kijelentve, hogy a Clara Wieck által lefektetett alapokra épített.

Hogy Clara Wieck más művek előadójaként lett ismert, abban persze annak is része van, hogy a korban a nők kompozíciós készségeiben kevesen hittek. Ez a szemlélet csak jó másfél évszázad múlva fog megváltozni.

fischer_annie-144333.jpg

Fischer Annie

Fischer Annie

Fischer Annie tizennyolc évesen, 1933-ban legfiatalabbként megnyerte a Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraversenyt, és a Dohnányi Ernőt, a zsűri elnökét hiába vádolták rosszmájúan azzal, hogy manipulálta a szavazást, a művésznő egy csapásra ismert lett. A fiatal, csinos lány olasz turnéra indult, és melléadták a fiatal zenekritikust, Tóth Aladárt, hogy vigyázzon rá. Tóth teljesítette a feladatot, olyannyira, hogy a fiatalok egymásra találtak, és összeházasodtak – egy életre kitartva egymás mellett.

Fischer Annie már életében számos rajongót vonzott. Dévény Anna, a neves mozgásterapeuta például kalózfelvételek egész sorát készítette a koncertekre csempészett magnóval, a közönségben pedig a legkülönfélébb pletykák keltek szárnyra, amelyek Cziffra György és a Fischer–Tóth-házaspár vélt ellentétéről szóltak. Fischer Annie nehéz történelmi időben élt, de nem alkudott meg a rendszerrel: „Életemben egyszer ki kellett ejtenem a számon, hogy elvtárs” – emlékezett vissza. A háztulajdonosukat mentette ki a kitelepítéstől, egészen Rákosihoz is elment ezért.

A külföldi hangversenyszervezők versengtek érte: Párizsba, Londonba, Edinburghbe, Japánba vitték. Maria Callas és Szvjatoszlav Richter ügynöke, Jacques Leiser tíz évig győzködte, hogy elvigye Amerikába. Fischer Annie közben a legeldugottabb magyar városokban, falvakban is szívesen játszott, mégpedig ugyanazzal az elmélyült játékkal, amely a legjobbak közé emelte. Utolsó évtizedeiben a fiatalokra is figyelt, Schiff András, Kocsis Zoltán, Hauser Adrienne és Prunyi Ilona egyaránt kaptak tőle tanácsot.

 Annie igazi művész volt, aki felemel a földről. A játékát hallva elfelejtkeztem magamról. Jelenség volt, aki nem zongorázott, hanem történeteket mesélt a billentyűkön

– mondta róla Vásáry Tamás, aki szinte fogadott fiának számított.

Alicia de Larrocha

91Rk0Wx0n9L2-152329.jpg

Alicia de Larrocha (Fotó/Forrás: Decca)

Amikor Alicia de Larrocha 2009-ben elhunyt, a szakma a legfontosabb spanyol zongoraművésznőt búcsúztatta a személyében. De miben állt jelentősége? Elsősorban a spanyol zongoramuzsika, Isaac Albéniz és Enrique Granados eminens tolmácsolója volt, akiknek a nyelvét az anyatejjel szívta magába. (Szó szerint: édesanyja és nagynénje Granados tanítványai voltak.) Gyerekként, kétévesen, emlékezett vissza később, addig hisztizett, verte a fejét a padlóba, amíg vérzett, csak hogy a zongorához ülhessen. Karrierje 1947-ben indult be, amikor első európai koncertturnéjára indult. Férje, Juan Torra szintén zongoraművész volt.

Női keze rendkívül alkalmas volt a zongorához: ötös ujja kivételesen hosszú volt, a decimát könnyedén átérte. Scarlattitól Bachon át a kortársakig sok zenét játszott, de az említett honfitársai mellett Mozart és Schumann zenéjében érezte magát leginkább otthon. Rahmanyinov hírhedten nehéz, I. és III. zongoraversenyeit André Previnnel vette lemezre. Sokat kamarázott Gaspar Cassadó csellóművésszel.

Hosszú karrierje 2003-ban, nyolcvanévesen ért véget. Nagyrészt neki köszönhető, hogy Albéniz és Granados méltó helyet kapott a zongorarepertoárban, elegáns, a legjobb értelemben nőies zongorajátékát ma is etalonnak tekintik.

Martha Argerich

Csak a legnagyobb művészek képesek arra, hogy produkcióikban összeegyeztessék a felfedező szellem élénkségét és a gondolkodásmód komolyságát.

Ezekkel a szavakkal jellemezte Martha Argerichet pályatársa, Daniel Barenboim.

Buenos Airesben született, ötévesen kapta első zongoraóráit. Csodagyereknek tartották, hamarosan koncerteken is fellépett, korai felvételei ma is hallhatók. 1955-ben, tizennégy évesen Európába költözött, Londonban, Bécsben és Svájcban tanult. Igazi áttörést az 1965-ös varsói Chopin-verseny jelentett számára.

Igazán a 19-20. századi repertoár specialistájaként ismert, Bach, Bartók, Beethoven és Messiaen, Chopin, Schumann, Liszt, Debussy, Ravel és Sztravinszkij műveit egyaránt játssza. Az utóbbi időben egyre többet kamarázik: „A másokkal való zenélés harmóniája békét és erőt teremt bennem” – nyilatkozta.

Rengeteg rajongója van, akit a sorozatos lemondásai sem tántorítanak el. Ahogy egy kritikusa írta: „Vad, természeti erő van benne, káprázatos istennő, aki minden alkalommal bűbájt bocsát a hallgatójára, ha zongorához ül.”

YujaWang-7831-CJuliaWesely-152815.jpg

Yuja Wang (Fotó/Forrás: Julia Wesely)

Yuja Wang

Amikor 2007-ben Yuja Wang gyors beugrással debütált Martha Argerich helyett a Bostoni Szimfonikusokkal Csajkovszkij b-moll zongoraversenyével, még kevesen ismerték a nevét. Mára a világ egyik legkeresettebb zongoraművészévé vált, akinek merész öltözködéséről és féktelen energiájáról egyaránt beszélni fog az, aki ellátogat egy hangversenyére. Lehet, hogy vitalitását szüleitől örökölte: anyja táncosnő, apja ütőhangszeres volt, akik kora gyermekkorától biztatták a játékra. Többször járt Budapesten, 2013-ban Kocsis Zoltánnal adta elő Bartók II. zongoraversenyét. Legutóbbi müpás koncertjéről mi is írtunk, mégpedig ezt: „éppen úgy hajol meg, ahogy Presto feliratú zenét játszik. Nagyon gyorsan, nagyon hirtelen, majdnem beveri a fejét a zongorabillentyűkbe”. Yuja Wang megmutatja, hogy a feminin energia nem bájos szépelgést, finomkodást jelent, hanem féktelen, ragadós életörömöt, vadságot.

(Online források: Parlando, WMN, Guardian, Fidelio, MassLive)

Nők a zenében

Ha végigtekintünk az európai zenetörténeten, alig találunk női neveket. Hildegard von Bingen, Clara Schumann, Fanny Mendelssohn és Ethel Smyth üdítő kivételek, de respektjük elmarad a nagyokétól: sok esetben azért, mert férfiárnyékba kerültek. A jazzben sem jobb a helyzet: Mary Lou Williams vagy Esperanza Spalding inkább kakukktojás, pedig milyen jó, hogy vannak.

Erre a hiányra szeretne rávilágítani március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon indult sorozatunk.

A sorozat további részeit itt érheti el!

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kiderült, mit gondol a Metropolitan Opera főigazgatója az énekesekről

Tizenhárom éve áll a New York-i operaház élén, Peter Gelb mindennel találkozott már.
Klasszikus

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Klasszikus

A 13 éves Rozsonits Ildikó sikere a grazi ifjúsági zongoraversenyen

Rozsonits Ildikó megnyerte a 13-15 évesek korosztályát, de a többi csoportban is akadnak magyar befutók a VI. Nemzetközi Ifjúsági Bartók Zongoraversenyen.
Vizuál

Illusztrátoroktól kérhetsz személyre szóló rajzot karácsonyra

A legviccesebb kérésekről vagy a legemlékezetesebb kliensekről kérdeztük az illusztrátorokat a Pagony lassan hagyományosnak számító karácsony előtti jótékony rajzolása kapcsán.
Vizuál

Elfajzott művészet a javából – Vaszilij Kandinszkij

Olyan művészetet akart teremteni, amely megszabadul a tárgyi ábrázolásból. A szovjetek elől Németországba menekült, a nácik elől Franciaországba. 75 éve hunyt el Vaszilij Kandinszkij.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Klasszikus interjú

Szüts Apor: „A tökéletességet nem lehet, és nem is kell elérni”

Szüts Apor számára korán jött az ismertség a komolyzene világában. Több interjúban is beszélt eddigi munkásságáról, most viszont a belső munkafolyamatokról és szemléletmódjáról tudhatunk meg részleteket, amelyekről talán a lámpalázzal vagy maximalizmussal küzdő fiatal zenészek is szívesen olvasnának. Így került szóba a fejlődés, az önkritika vagy a tökéletesség nemlétének témája is.
Klasszikus hír

Kecskés D. Balázs Istvánffy Benedek-díjat kapott

A fiatal zeneszerző Három románc című alkotása nyerte el a Magyar Zeneszerzők Egyesületének díját.
Klasszikus fidelio klasszik

Rost Andrea a Fidelio Klasszik vendége

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása december 14-én lesz hallható a 92.1-en, benne interjú Elek Ányossal, ifj. Harangozó Gyulával és Rost Andreával.
Klasszikus konferencia

Mi a helyzet a nőkkel a zenében?

Január 8-án és 9-én, az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretében szimpóziumot rendeznek a fenti kérdés megvitatására.