Jazz/World

„Ha valaki nem őszinte, az a jazzben erősen kiütközik” - Interjú Oláh Krisztiánnal

2019.04.17. 06:45
Ajánlom
A zongorista Oláh Krisztián mindössze 23 éves, de már nyolc éve profi zenészként működik. Azt meséli, most jött el az a pillanat, amikortól kezdve tudatos szeretne lenni a mindennapokban és a zenekarvezetésben egyaránt.

Utoljára akkor beszélgettünk, amikor a Montreux-i jazz-zongoraversenyről hazajöttél, most pedig találkozásunk egyik apropója a Thelonius Monk Intézet jazz-zongora versenye, aminek döntőjét Washingtonban rendezték. Szereted a versenyhelyzeteket?

Alapvetően nem tartom fontosnak egy zenész életében a versenyzést. Viszont van két-három olyan nagy presztízsű világverseny, mint a Montreux-i, vagy ez a Thelonius Monk Intézet által meghirdetett jazzverseny, amin már csak azért is izgalmas egy fiatal zenésznek megmérettetnie magát, mert itt képet kaphat a külföldi jazz-szcénáról. Utóbbit ráadásul elég ritkán, 5-6 évente rendezik meg, mert minden évben más hangszer kerül középpontba. Ezért amikor megláttam a felhívást, próba szerencse alapon beküldtem egy felvételt. Végül behívtak a tizennégy döntős közé, akik javarészt amerikaiak voltak és közülük csak egy zongorista volt nálam fiatalabb.

Ha jól tudom, mindössze fél órád volt próbálni a ritmusszekcióval. Mi volt a taktikád?

Ez a része volt a legnehezebb a versenynek, mert egy jó adag megilletődöttséget kellett leküzdenem a próba előtt. Játszottam már külföldi zenészekkel, de olyankor mindig van egy kép a másikról, ami alapján gördülékeny a munka.

Viszont itt két nagyon ismert amerikai bőgős és dobos voltak a partnereim, akik legendákkal zenéltek együtt, és ez a tény már önmagában is kiváltotta belőlem az izgalmat.

Két saját darabomat vittem és egy sztenderd-feldolgozást. Igyekeztem azokat a saját számokat kiválasztani, amik a legkönnyebben blattolhatók, és stílusukban leginkább az amerikai mainstream vonalhoz közelítenek. Persze jó lett volna egy kicsit több idő a próbára, de az a verseny erre volt kiélezve. Mindenesetre a színpadon már elengedtem a stresszt és felszabadultan játszottam.

DSC_9206-134414.jpg

Oláh Krisztián (Fotó/Forrás: Csányi István)

A zsűriben nem akárkik foglaltak helyet. Volt alkalmad személyesen találkozni, beszélgetni az amerikai jazzlegendákkal?

Herbie Hancock volt a zsűri elnöke és olyan zongoristák foglaltak helyet a zsűriben, mint Joanne Brackeen vagy Danilo Pérez. A gálán fellépő művészek közül néhánnyal volt alkalmam hosszabban beszélgetni, például Ambrose Akinmusire-rel, a világhírű jazz trombitással, aki szintén nyert ezen a versenyen néhány éve. A zsűrivel viszont nagyon mélyrehatóan nem beszélgettem, de kaptam elismerő szavakat például Joanne Brackeentől, illetve a velem játszó zenészektől, ami nekem fontos visszaigazolás volt. Úgyhogy nagyon jó élményekkel és értékes tapasztalatokkal jöttem haza annak ellenére, hogy a versenyen helyezést nem sikerült elérni.

Egyébként mennyire tekinted fő inspirációs forrásodnak az amerikai mainstream jazzt?

Most úgy gondolom, hogy három fő inspirációs vonalra építem fel a zenémet. Az egyik a klasszikus zongorairodalom. A jazzel párhuzamosan a Bartók Béla Konzervatóriumban klasszikus zongora főtanszakon végeztem, és Bach, Beethoven szonátái, Chopin darabjai, Brahms mind-mind nagy hatással vannak rám. A mainstream jazzből az etalonnak számító korszakalkotó zenészek közül most elsősorban a szaxofonosok játéka inspirál, Coltrane, Sonny Rollins, Wayne Shorter, Joe Henderson improvizációinak zongorára való átültetésével sokat kísérletezem. A harmadik fonal pedig az, amit otthonról hozok édesapámtól (Oláh Kálmán jazz-zongorista, zeneszerző – a szerk.) Ezen vonalak mentén igyekszem megtalálni a saját hangom.

Hogy néz ki egy napi gyakorlásod?

Minden délelőtt néhány órát klasszikus darabok gyakorlásával töltök. Ez elengedhetetlen része a napomnak.  Rengeteg zongoratechnikai és zenei dolog – melyeket évekkel ezelőtt nagyszerű klasszikus tanárjaimtól hallottam – úgy érzem, most érik meg. Azután elkezdek jazzt gyakorolni, ami változatosabb, attól is függ milyen aktuális projekten dolgozom, vagy milyen koncertre készülök, de általánosságban véve sok időt töltök transzkripciók írásával, elemzésével, és a repertoárom bővítésével.

Még mindig van átírásra váró jazzdarab?

Abszolút.

Közhely, de a jazz-tanulás egy véget nem érő folyamat.

Szerintem nagyon hasznos, ha az ember időről-időre foglalkozik időtálló, zseniális felvételekkel. Kisgyerek korom óta – a saját hangom, stílusom megtalálása mellett – nagy hangsúlyt fektetek a jazz anyanyelvének minél autentikusabb elsajátítására. Úgy gondolom, hogy mindehhez elsősorban a korszakalkotó jazz-muzsikusok munkásságának mélyreható ismerete szükséges oly módon, hogy gyakran akár egész albumok zenei anyagát megtanulom és elemzem. Így születnek meg azok a hangulatok, illetve inspirációk a fejemben, melyek visszaköszönhetnek – egyfajta utalásként – úgy improvizatív koncert pillanatokban, mint zeneszerzés közben. Ha nem koncertezem, esténként igyekszem figyelmesen zenét hallgatni. Előfordul néha, hogy megtelik a fejem a sok zenével, és kicsit pihentetnem kell a fülem, de megesik, hogy a rengeteg zenei és nem zenei impulzus ihletté érik a fejemben, és elkezdek komponálni.

Nemrég megújítottad a zenekarodat, trióból kvartetté bővültetek. Miért volt szükség a megújulásra?

Jelenleg egy nagy váltás zajlik az életemben. Az elmúlt nyolc évben rengeteg zenét halmoztam föl a fejemben, nagyon sok mindennel foglalkoztam és ezekből rengeteget is tanultam. Ugyanakkor nem fordítottam magamra elég időt sem lelki, sem fizikai szinten.

Miután hazajöttem Amerikából, szimbolikusan húztam egy vonalat, és most a zenében és az életemben is tudatosságra törekszem.

Új szokásokat is bevezettem a mindennapjaimba, rendszeresen mozgok és többet foglalkozom meditatív dolgokkal, ahogy említettem, tudatosan gyakorlok, és a zenekart is átgondoltan állítottam össze. A doboknál maradt Serei Dániel, aki már nyolc éve partnerem a színpadon és úgy gondolom, hogy az egyik legkreatívabb dobos Magyarországon. Nagyon intelligensen követi le a számaimnak a struktúráját, sokszor adok neki teret nagyobb ívű dobszólókra is. A bőgős Orbán György lett, akit nem kell bemutassak senkinek, nagyon keresett bőgős kiválóság, remek ember és nagyon jó társaság is. Alt és szopránszaxofonon pedig az öcsém, Ifjabb Oláh Kálmán játszik.

A testvérviszony hogy működik a zenekaron belül?

Nagyon jól. Amellett, hogy a testvérem, azért is esett rá a választásom, mert amióta kvartetté alakultunk, a zenekar repertoárja teljes mértékben a saját kompozícióimból épül föl. Kálcsi pedig rengeteg számomat hallotta megszületni, sőt, amikor kifejezetten fúvóshangszerre és kíséretre írtam zenét, akkor őt kértem meg, hogy játssza le, hogy nézzük meg, hogy szól. Tehát már tulajdonképpen már azelőtt bevettem a munkafolyamatba, mielőtt megszületett a kvartett.

Ha már a családnál tartunk: van benned olyan szándék, hogy zongorázás vagy zeneszerzés közben ne hasonlíts édesapádra?

Nincs. Tizenéves koromban rengeteget gondolkoztam ezen, amikor észrevettem magamon, hogy sokszor hasonlít rá, amit játszom. De utólag rájöttem, hogy nem nagyon akarok máshogy zongorázni, mint édesapám. Igyekszem őszintén játszani, mert ha valaki nem önazonos, az a jazzben nagyon erősen kiütközik.

Az improvizáció egy nagyon személyes dolog és ennek a nyilvánosság elé tárása egy meghitt pillanat.

Tehát vannak dolgok, amikben hasonlítok édesapámra, ezt nem tudom letagadni, de nem is akarom.

(Címlapfotó: Csányi István)

Videópremier – Oláh Krisztián Quartet: From 0 to 1

Kapcsolódó

Videópremier – Oláh Krisztián Quartet: From 0 to 1

A Fidelión debütál a jazz zongorista-zeneszerző Oláh Krisztián nemrégiben új tagokkal kvartetté bővült zenekarának első, live session videója, ami egy új korszakot is jelez.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Nem hajlandó örmény énekesnővel énekelni az azeri tenor, illetve dehogynem, semmi baja vele

Sok mindent nem tudunk biztosan, mivel mindenki másra mutogat. És már az örmény külügy is megszólalt a témában.
Klasszikus

Bach billentyűs szvitjeit viszi egy általános iskolába Fejérvári Zoltán

Fejérvári Zoltán szólóestjével indul az alsógödi Belépés családostul klasszikus zenei sorozatának 2020-as évada. A művész Bach Francia szvitjeit adja elő január 25-én a Búzaszem Általános Iskola aulájában. Utána pedig a Zeneakadémiára viszi a műsort.
Vizuál

A mádi Rákóczi-kúriában Erhardt Gábor építésszel

A Partitúra zempléni adásában a stáb ellátogatott a mádi Rákóczi-kúriába, lenyűgözve sétáltak az évszázados falak között. Az épület átalakításának és bővítésének tervezőjét, Erhardt Gábort Tokaj-hegyalja építészeti hagyományairól kérdeztük.
Klasszikus

Gustavo Dudamel folytatja Los Angelesben

Újabb négy évre meghosszabbították a szerződését a Los Angeles-i Filharmonikus Zenekar élén, 2026-ig maradhat.
Jazz/World

Ki mondta, hogy egy nő nem trombitálhat jazzt?

Új albumán bátor nők előtt tiszteleg Yazz Ahmed, aki trombitásként és nőként maga is ritka jelenség. Meghallgattuk a Polyhymnia című lemezt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World Nők a zenében

Ki mondta, hogy egy nő nem trombitálhat jazzt?

Új albumán bátor nők előtt tiszteleg Yazz Ahmed, aki trombitásként és nőként maga is ritka jelenség. Meghallgattuk a Polyhymnia című lemezt.
Jazz/World fesztivál

Négy magyar zenekar lép fel az Eurosonic Fesztiválon

A Bluebay Foxes, a Harmed, a Qualitons, valamint Devil's Trade képviseli Magyarországot a napokban zajló Eurosonic Fesztiválon, Európa legfontosabb showcase fesztiválján és konferenciáján a hollandiai Groningenben.
Jazz/World Rock & Roll

Whitney Houston az egyetlen nő, aki idén bekerül a Rock & Roll Hírességeinek Csarnokába

Az idei új beiktatandók között szerepel még a T. Rex, a Depeche Mode, Notorious B.I.G., a Nine Inch Nails és a The Doobie Brothers is. A Rock & Roll Hírességek Csarnokába azok kerülhetnek be, akik több mint 25 éve adták ki első albumukat.
Jazz/World gyász

Elhunyt Wolfgang Dauner jazz-zongorista

A német jazz egyik meghatározó „apafigurája” 84 éves volt. Egyaránt alkotott rádiónak, televíziónak, operaháznak, és persze saját jazzegyütteseinek.
Jazz/World ajánló

Melis László emléke előtt tiszteleg a MAO

Az Erkel Ferenc-díjas zeneszerző a Sörgyári capriccio Pepin bácsija által ihletett darabját is előadja január 18-án a Budapest Music Centerben a Modern Art Orchestra.