Mindenki vegyen egy nagy levegőt! - már ha van kedve hozzá és fogadja el, hogy a klímaváltozást az emberi tevékenység okozza. Ez azt jelenti, hogy a szakértők körében nincs többé kétség afelől, hogy a fosszilis tüzelőanyagok, például az olaj, a gáz, a szén, a tőzeg és a fa elégetése felmelegíti a bolygót és szélsőségesebb időjárást okoz. Ezt írta meg a Guardian a minap, de szerintem ezt nem nekem írták. Nem engem kell meggyőzni erről, már ha meg kell még valakit egyáltalán.
Néhány évvel ezelőtt még Kínában lehetett ezt a legjobban tanulmányozni. Peking városa, ahol amúgy jövőre téli olimpiát rendeznek, szinte egybeforrt a rossz levegővel, és hát, tényleg kivételes szerencse kell ahhoz, bármennyi időt is töltsön valaki a városban, hogy lássa Pekingben a Napot. Ezt a képet egy ottani hotel ablakából csináltam, olyan délelőtt 11 óra tájban, de ez teljesen mindegy, mert lehetett volna délután három is. A látvány tök ugyanez.
Azon gondolkodtam közben, hogy vajon milyen perspektívával rendelkeznek a naphosszat a semmiből a semmibe repülő zombi szerű galambok?
Napot, sose látnak, zöld fákról már fióka korukban sem hallottak, és bár gyanítom, hogy nem tudok egy átlagos galamb agyával gondolkodni, de a mindent körülölelő szürke szmog sem lehet éppen a boldogság forrása.
Minden kínai nagyvárosban ez van egyébként, és ezeken a helyeken az emberek már tízen éve maszkot hordanak, pedig akkor a covid-19 okozta pandémiának még a hírét sem hallottuk. Porból lettünk, porrá leszünk, porban élünk. Egyébként nem a kínaiak tehetnek róla. Mármint a szmogról biztosan nem, a pandémiát nem tudom. A világ ipari gyártókapacitásának jelentős része náluk van, miközben a fogyasztás meg nagyrészt nem. A dolog érdekessége, hogy még így is megéri nekik ez az egész, még így is, hogy közben megfulladnak. A világ lakosságának átlagéletkorát nem éppen a pekingi adatok tornázzák fel. De ezt csak azért írom le, mert a helyzet erősen változni látszik. Na, nem abban, hogy a kínai nagyvárosok levegője tisztulna, hanem abban, hogy egyre több városban köszönt be az örök por kora.
A szénerőművekből, illetve más fosszilis tüzelőanyagok elégetésével nyert energia lassan megfojtja az emberiséget, felemészti a földi életet, a galambok meg a végén leesnek a képről. Már nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e a klímakatasztrófa, hanem az, hogy mikor.
Már nem az a kérdés, hogy a tudósok egyetértenek-e az okokban, hanem az, hogy mit tudnak tenni a folyamat felgyorsulása ellen. Egyáltalán lehet-e még valamit tenni? Október 31. és november 12. között erre a kérdésre keresik a választ az ENSZ tagállamok a glasgow-i klímakonferencián. A helyszínválasztás azért is kiváló, mert lassan Skóciában is csak infraszemüvegben találják meg a napot a konferencia igen tisztelt képviselői. Ráadásul, nem is a szmog a legnagyobb probléma, hanem a folyamatos melegedés, ami világszerte vízhiányt, éhínséget, migrációt, konfliktusokat és háborúkat okoz. A világ vezetői meg egymásra, meg a cégekre mutogatnak, miközben az emberek azok, akik benzint tankolnak az autóikba, akik felszállnak a repülőre, akik zabálják a hamburgert, és lassan minden zsebükben két okostelefon van.
Igen, mi, az úgynevezett emberiség vagyunk a felelősök az egészért! Ha nem lenne igény ekkora gyártókapacitásra és ennyi energiára, akkor a cégeknek sem nőne ilyen vadul a profithajkurászási kedvük. Ha nem fogjuk fel, hogy az emberiségnek kollektív felelőssége van a klímakatasztrófában, ha nem látjuk be végre, hogy ez így nem mehet tovább, akkor ez így fog tovább menni. Aztán maradnak a végén a tudósok. Hátha ők majd megoldják valahogy. Addig is nem árt, ha a gyerekeink nem csak álmodoznak arról, hogy egyszer űrhajósok lesznek, hanem elkezdik a gyakorlati kiképzést.
További érdekes fotókért és azok történeteiért kattints ide>>>
Fejléckép: Peking, 2016 / Fotó: Hegedűs Ákos, Morphoto