Balázs Samu egyik tanítványa, Sinkovits Imre egyszer azt mondta mesteréről:

Balázs Samu 1946-tól ’53-ig tanított színészmesterséget és beszédtechnikát a Színművészeti Főiskolán. Óráin fontos tananyag volt a színpadi viselkedés is. Ő a hétköznapokban is olyan volt, mint egy Budapestre tévedt angol lord. Színházi próbákon is mindig elegáns öltönyben jelent meg, arisztokratikusan kimért volt, bár hűvösségén átcsillant az iróniája. Gyakran játszott angol drámaírók műveiben, főleg Shakespeare és G. B. Shaw darabjaiban. Pedig Balázs Samu felmenői közt egyetlen angol arisztokrata sem volt, kifejezetten szegény erdélyi családban született 1906-ban Bánffyhunyadon. Székely származását sem tagadhatta le: konok, büszke, kevésbeszédű embernek ismerte mindenki.

– Apám rendkívül zárkózott volt a színházban és a magánéletben is. Otthon ki sem mozdult a szobájából, egész nap olvasott, szerepeket tanult. Egy héten talán egy mondatot mondott, viszont arra mindenki odafigyelt – meséli a Fideliónak a színész fia, Balázs Ádám.

JuliusCaesarPatakyJenovel1943-132911.jpg

A színházi pályát ő is folytatta: színházrendezői szakot végzett 1980-ban, Ádám Ottó tanítványa volt. Francia-magyar szakon is diplomázott az ELTE-n. Rendezett a nyíregyházi színházban, kritikákat írt a Kortársnak, majd diplomata lett Párizsban és Bukarestben. Ma már nyugdíjas. Édesapjáról ötven éven át gyűjtött dokumentumokat, kutatott Erdélyben, interjúkat készített híres pályatársaival, többek közt Major Tamással, Gobbi Hildával, Bessenyei Ferenccel, Szirtes Tamással. Voltaképp ezekből a kutatásokból ismerte meg saját apja és családja történetét. Balázs Samu ugyanis tényleg soha semmiről nem beszélt. Noha a felesége, Majláth Mária is színész volt, és évtizedeken át együtt játszottak a Nemzetiben, otthon a színházról egy szó sem esett. Balázs Samu ritkán adott interjút, nem érdekelték a róla szóló cikkek, a rajongók idegesítették. Ha autogramot kértek tőle, mindent kitalált, hogy ne kelljen adnia. Lakása falára egyetlen szerepfotóját sem tette ki. A Kossuth-díja oklevelét is a szekrény mélyére rejtette.

– Édesapám a Kossuth-díjáért járó pénzt elkártyázta. De ezt is csak a tanítványától, Raksányi Gellérttől tudom. Apám szenvedélyes kártyás volt, nagyban játszott. Gyerekkoromban nyaranta Siófokra mentünk a Nemzeti Színház üdülőjébe. Apám azonban nem lakott velünk, átköltözött az Aranypart luxushotelba, ott kártyázott egész nap. Néha meglátogatott minket.

Közbelép a történelem

Balázs Samu különös jellemére némi magyarázatot ad, hogy nem nagyon volt kitől tanulnia az apai mintákat. Édesapja elesett az első világháborúban, az özvegy egyedül maradt Erdélyben a négy gyerekével: Samuval és három húgával. A család Nagyváradra költözött, az az anya gondoskodni akart fia taníttatásáról. Beíratta őt a Premontrei Főgimnáziumba. Samut papok és apácák nevelték, jómodort, műveltséget és a humanitás eszményeit is tőlük tanulta. A nyitott szellemiségű iskolába katolikus és zsidó diákok egyaránt jártak. Samu

Tán el is bocsátották volna a renitens diákot, ha nem lép közbe a történelem.

Trianon után Erdély román fennhatóság alá került; a nagyváradi Premontrei Főgimnáziumot bezárták. Balázs Samu 1924-ben kényszerből jött át az anyaországba, hogy a békéscsabai evangélikus főgimnáziumban leérettségizzen. Nyomorúságos körülményeiről később így nyilatkozott: „Békéscsabán mint kosztos diák laktam egy háznál, a gimnáziumi menzán kaptam ingyen ebédet. Volt akkoriban a városban egy szépen gondozott gyümölcsös, ahová az éhenkórász diákoknak szabad belépésük volt.”

Agárdy Gábor és Balázs Samu a Magyar Rádió stúdiójában Goda Gábor Bolondóra című regényéből készült hangjáték felvételén, 1973 (Fotó/Forrás: Fortepan)

Érettségi után úgy gondolta, jelentkezik a budapesti Színművészeti Akadémiára. A walesi bárdokat szavalta, elsőre felvették. Az akadémisták akkoriban a Nemzeti Színházban statisztáltak. Hevesi Sándor direktor azonnal felfedezte Balázs Samu tehetségét.  Az egykori akadémiai diáktárs, Major Tamás így emlékszik erre:

Miután Samu színészdiplomát szerzett, Hevesi azt tanácsolta neki: menjen vidéki teátrumba, vagy vissza Erdélybe, és három év múlva leszerződteti a Nemzetibe. (Ígéretét nem tudta betartani, 1932-ben leváltották a Nemzeti éléről.)

Balázs Samu megfogadva Hevesi tanácsát visszatért Erdélybe, amely akkor már Románia része volt. Janovics Jenő, a kolozsvári színház igazgató-főrendezője szerződtette őt. A Trianon utáni Erdélyben a magyar színházak román felügyelet alá kerültek. A kolozsvári színház a magyar kultúra egyik utolsó erdélyi bástyája lett: az előadásokon tolongott a közönség. Csakhogy a politikai és gazdasági helyzet egyre romlott. Janovics egyik évadzáró beszámolójában felrótta a román kormánynak a kisebbségi magyar színházakkal szembeni igazságtalan intézkedéseit, a városi és az állami támogatások teljes hiányát, a cenzúrát és a gazdasági diszkriminációt.

- sorolta Janovics Jenő.

A nehéz körülmények ellenére szakmailag fantasztikus lehetőségeket kapott Balázs Samu: Ádámtól Raszkolnyikovig, Bánk bántól Hamletig főszerepek sorát játszhatta el. A kolozsvári társulat vezető színésze, rendezője és dramaturgja lett. Ám számára a legnagyobb elismerést nem az ünneplő kritikák jelentették. Bajor Gizi, a budapesti Nemzeti Színház sztárja 1932-ben vendégjátékra érkezett Kolozsvárra. Szép Ernő Azra című mesejátékában partnere Balázs Samu volt, aztán együtt turnéztak Erdélyben. Bajor Gizi a helyi újságoknak áradozott a kolozsvári színjátszásról, kiemelve Balázs Samu fantasztikus alakításait. Erdélyi magyar színészt ennél nagyobb megtiszteltetés nem nagyon érhetett volna.

Hamlet segédszínész lett a Nemzetiben

Eltelt nyolc év, és Balázs Samu úgy érezte, mindent elért Kolozsvárott. Eldöntötte, visszatér Magyarországra, szerencsét próbál Budapesten. S bár tudta, hogy Hevesire már nem számíthat,

Állandó státuszt szeretett volna kapni a Magyar Rádiónál, ám az irodalmi főosztály vezetője, Németh Antal csak alkalmi lehetőségeket ajánlott neki. Hevesi elmozdítása után a Nemzeti igazgatójának is Németh Antalt nevezték ki. Mivel egyetlen üres státusza sem volt a Nemzetiben, legfeljebb statisztának tudta felvenni Balázs Samut. Hamlet segédszínész lett a Nemzetiben. De bízott önmagában, és abban is, hogy fel fogja küzdeni magát a Nemzeti legnagyobb művészei közé. Egyik legjobb barátja a Nemzetiben Gobbi Hilda volt, aki később azt is elmesélte a pályakezdésükről: „Balázs Samuval akkoriban rettenetesen szegények voltunk… Kikapcsolódásunk és szórakozásunk az volt, hogy esténként kártyáztunk, lórumoztunk rendszerint a Simplon kávéházban.”

Balázs Samu 1940-ben visszahonosítással megkapta a magyar állampolgárságot, egy évvel később társulati tag lett a Nemzetiben. Szerződésekor – a korabeli törvényeknek megfelelően – azt is alá kellett írnia:

Tisztességét baloldali kollégái is elismerték. Major Tamás mondta róla később: „Balázs Samu becsületes, politikailag rendes ember volt, semmilyen szélsőjobboldali dologba nem volt hajlandó belemenni. Szimpatizált velünk, baloldaliakkal.”

Balázs Samu kisfiával Siófokon, az ötvenes években (Fotó/Forrás: OSZMI)

1944. március 19-én a németek bevonultak Magyarországra. A náci megszállás alatt a budapesti színházak továbbra is játszhattak, egészen karácsonyig. Balázs Samu párhuzamosan lépett fel a Nemzetiben, Bánffy Miklós Attila vezérről szóló darabjában, valamint az Andrássy Színházban a Ne bízz a nőben! című francia vígjátékban. Ha az előadások egy napra estek, a Nemzetiből átbiciklizett az Andrássy útra, miközben Budán már ágyúztak. A főváros ostroma után hamar újra megnyíltak a színházak, és Balázs Samu az elsők között jelentkezett játszani.

Arról, hogy közben a nyilas rémuralom alatt mi történt a színésszel, soha, senkinek nem beszélt. Csak

– Valamikor a hetvenes évek végén felhívott minket Bajomi Lázár Endre újságíró – említi Balázs Ádám. – Én vettem fel a telefont, és megkérdezte: „Tudsz arról, hogy a háború alatt az édesapád megmentett egy francia hadifoglyot? Pierre Godefroy szenátor lett, épp tőle jövők Párizsból, és elmesélte, hogy az apádnak köszönheti az életét.” Átadtam a telefont apámnak, aki csak annyit mondott: „A hír igaz.” Bajomi kérésére, hogy adna-e neki interjút, azt felelte: „Nem.”

Godefroy szenátor azután Budapestre érkezett, szerette volna személyes megköszönni Balázs Samunak, amit érte tett. De ő nem kért a hálálkodásból.

Balázs Samu soha nem politizált nyíltan, a maga módján azonban nagyon is éreztette a véleményét. Például a Nemzeti Színház élére a háború után újonnan kinevezett igazgatót, Major Tamást köpönyegforgatónak tartotta, aki a hatalomért bárkit elárul. Bár a múltban sok minden összekötötte őket, a színész nem kereste főnöke, Major igazgató elvtárs kegyeit. Átnézett rajta.

– Egyszer ültünk apámmal a Gerbeaud-ban, amikor arra jött Major Tamás. Hangosan odaköszönt: „Szervusz, Samukám!” Apám kegyesen biccentett, de nem köszönt vissza. Major eloldalgott.

„Mindig egyenesen jártál”

A személyi kultusz idején Gellért Endre rendező tanítani hívta a főiskolára Balázs Samut. A szép beszédet Az ember tragédiájából oktatta, ami enyhén szólva kockázatos volt. Révai József kultuszminiszter ugyanis betiltotta Madách művét, a Nemzetiben sem lehetett játszani, ugyanis a falanszter jelenetet a kommunizmus bírálatának tekintették. Balázs Samut ez sem érdekelte. Akkora szakmai tekintélye volt, hogy még Kossuth-díjjal is kitüntették a párton kívüli színészt. A parlamenti díszünnepség után Révai József odalépett hozzá: „Balázs elvtárs, maga miért nem szeret minket, kommunistákat?” „Miért gondolja ezt, Révai elvtárs?”, kérdezett vissza a színész. „Mert nem viseli a Kossuth-díjat.” Elég lett volna egy rossz válasz ahhoz, hogy a frissen kitüntetett művész másnap már az ÁVÓ pincéjében találja magát. Balázs Samu elmosolyodott: „Hát, ha csak ez a baj, tessék!” Belenyúlt a zsebébe, egy gyógyszeres dobozból előhúzta a Kossuth-díját, s kitűzte magára.

Az 56-os forradalom idején a színész városligeti lakása erkélyéről integetett az utcán vonuló embereknek. Amikor bejöttek az orosz csapatok, az ágyúlövések elől, a házból mindenki a pincékbe menekült, Balázs Samu azonban a lakásában maradt és farkasszemet nézett a harckocsik csövével. A forradalom bukása után a Balassa utcai idegklinikán kezelték pár hétig. A következő év május elsején a tömeg már a Kádár-kormányt éljenezte. A színész bezárkózott az otthonába, a redőnyt is lehúzta.

Összesen 38 mozifilmben játszott, rengeteg tévé- és rádiójátékban. Aztán 1970-ban, a Nemzeti évadzáró társulati ülésén Balázs Samu hirtelen az órájára pillantott, felállt és kijelentette: távozik a színháztól. Nyugdíjba megy. Ám a Nemzetiből való látványos kivonulása után még több nagy szerepet eljátszott az Ádám Ottó vezette Madách Színházban. Hatalmas sikert ért el Feleki Kamillal a Napsugárfiúkban. Egy év múlva készült el a mű amerikai filmváltozata a világhírű Walter Matthau és George Burns főszereplésével. A budapesti amerikai nagykövetségen Balázsnak és Felekinek külön le akarták vetíteni a sikerfilmet, ám Samu visszautasította a meghívást. Sokak szerint a magyar színészpáros magasról verte a két hollywoodi filmcsillag játékát.

Balázs Samu, Firsz szerepében, Cseresznyéskert TV film 1979 (Fotó/Forrás: OSZMI)

Hogy Balázs Samu valóban olyan kimért, hűvös ember volt-e, vagy csak nem akarta kimutatni az érzéseit, nehéz megmondani. Élete utolsó évtizedeiben már betegeskedett, gyomorfekéllyel, veseproblémákkal kezelték. Utolsó tévéjátékában, a Cseresznyéskertben Firszt, az öreg inast alakította. Fia megkérdezte a már nagyon beteg apjától: miért csoszog, öregbíti magát. „Mert Csehov azt írta, hogy Firsz 87 éves, és én még nem vagyok annyi.” Utolsó színházi szerepében – Illés Endre Spanyol Izabella című drámájában – papot alakított. Kórházban feküdt, az orvosok nem akarták kiengedni, ám ő saját felelősségére otthagyta a betegágyát.

– Apámat kórházi pizsamában vittem be autóval a Madách Színházba, és előadás után mentünk vissza a kórházba. Borzasztóan fáradt volt. De ő úgy érezte,

Balázs Samu nem végrendelkezett. Emberi példájával mégis azt üzenete a fiának és az utókornak is: mindegy mit csinál az ember, de abban legyen a legjobb.

A színész 1981 szeptemberében hunyt el. Temetésén a régi barát, Gobbi Hilda búcsúzott tőle:

Balázs Samu filmjei által ma is elevenen él a közönség emlékezetében. A Liliomfi, a Macskajáték, a Kard és kocka, a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? és a többi filmjei is gyakran láthatók a tévécsatornákon. Örökre megőrzik egy különc művész és egy nagyon komoly ember derűs pillanatait.

Szerző: Sándor Zsuzsanna

(Fejléckép: Balázs Samu, a Tanner John házassága c. darabban, 1948, Forrás: OSZMI)

Magyar Művészeti Akadémia

Az 1920-as államfordulatok utáni magyar színháztörténettel foglalkozó cikksorozatunkat az MMA támogatja. Együttműködő partner: OSZMI. Külön köszönet Gajdó Tamás színháztörténésznek.