A Rózsavölgyi Szalonban látható Diplomácia című előadás 1944 augusztusának sorsfordító eseményét dolgozza fel, amikor Raoul Nordling svéd konzul meggyőzte Dietrich von Choltitz tábornokot, hogy ne teljesítse Hitler parancsát, és ne pusztítsa el Párizst. A több mint tizenöt országban nagy sikerrel játszott mű szerzője a Rózsavölgyi Szalon meghívására látogatott Budapestre. Elismerőleg nyilatkozott a rendhagyó játéktérről, Alföldi Róbert (Raoul Nordling) és a darabot egyúttal rendező Sztarenki Pál (von Choltitz) alakításáról.
Németországtól Lengyelországon át Ausztráliáig sokféle értelmezésben láthatta a darabját. Mi a benyomása a Rózsavölgyi Szalon előadásáról?
Eredeti ötletnek tartom, hogy a szalon-kávéház intim terében játsszák a Diplomáciát, amire a darab hatéves sikersorozata óta nem volt példa. Párizsban a hasonló játszóhelyeken könnyed komédiákat, zenés esteket adnak elő. A karizmatikus főszereplők mellett külön kiemelném a kisebb szerepeket alakító színészek erős jelenlétét. Érdekesnek találtam a rendezői koncepciót. Reális térbe helyezte a katona és a diplomata párharcát, míg a szöveg szabad értelmezést ad arra vonatkozóan, hogy Nordling, a svéd diplomata a német tábornok „belső hangja”, és valójában a saját lelkiismeretével folytat párbeszédet.
Azt nyilatkozta: a 2001. szeptember 11-ei New York-i terrortámadás adta önnek az első ihletet a Diplomácia megírásához.
Az ikertornyok összedőlését sokadmagammal hihetetlen traumaként éltem meg.
A történelem ismétli magát, még mindig el lehet pusztítani városokat. Azért nyúltam a múlthoz, hogy a jelenkor őrületéről beszéljek. Gondoljunk csak arra, mi történik napjainkban Aleppóban, Jemenben, vagy a világ más tájain. Az emberek ma is készek felégetni városokat, halálba küldeni embertársaikat. Ebben az őrületben olykor feltűnnek olyan személyek, mint Raoul Nordling, akinek sikerül meggyőznie Párizs katonai parancsnokát, hogy megtagadja Hitler parancsát. Hogyan képes egy döntés megváltoztatni a történelem menetét, milyen hajszálon múlik egy város megmentése, az észérvek képesek- e felülírni a pusztítás gépezetét? Ezek a ma is égető kérdések foglalkoztattak.
Nem érte olyan vád, hogy nincsenek is hiteles bizonyítékok arra, hogy a szövetségesek képviseletében tárgyaló svéd konzulnak sikerült meggyőznie a német tábornokot arról, ne robbantsa fel Párizst?
Sokszor feltették már ezt kérdést, amikor Volker Schlöndorffal a filmváltozaton dolgoztunk. Nem történész vagyok, hanem író. Nem történelmi drámát írtam, hanem egy pszichológiai játékot lelkiismeretről, szerepvállalásról, morális felelősségről, két ellentétes oldalon álló ember találkozásáról.
Az volt a célom, hogy a néző a darab megtekintése után elgondolkodjon arról, ő miként viselkedett volna hasonló helyzetben.
A történészek sem tudják pontosan, mi zajlott le Nordling és Choltitz között. Emlékirataik és Párizs felszabadításának legmegbízhatóbb krónikája, Colline és La Pierre Párizs ég! című könyve alapján a konzul elsősorban arról akarta meggyőzni a tábornokot, hogy a Fresnes-ben, a La Santé börtönben őrzött politikai foglyokat ne deportálják Dachauba és Auschwitzba. És ez a terve sikerrel járt. Nordling történelmi küldetése ennek a háromezer fogolynak a megmentése volt a biztos haláltól.
Okozott némi fejtörést, hogyan tegye emberarcúvá Choltitz tábornokot?
Írás közben ez volt a legnagyobb kihívás. Másként nem lenne valódi tétje a párviadalnak. Choltitz válaszút elé kerül: ha lerombolja Párizst, megmenekül a családjával együtt, ha megadja magát, feleségét és gyerekeit deportálják, vagy kivégzik. Ebben az ördögi dilemmában őrlődve lassan felsejlik a tábornoki egyenruha mögött az ember a maga félelmeivel, kételyeivel, a győzelem esélytelenségével.
Az előadás legközelebb február 28-án 18:00 és 21:00 órakor látható a Rózsavölgyi Szalonban.