A negyedik magyar királyként jegyzett I. András a tihanyi apátságot 1055-ben alapította, a család temetkezési helyének szánt monostort pedig a szokásoktól eltérő módon egy gall származású püspökről, Szent Ányosról nevezte el.
A királyt a fennmaradt iratok – például Heltai Gáspár krónikájának – tanúsága szerint itt helyezték végső nyugalomra. Később fiát, a magas rangú papként szolgáló Dávid herceget is ide temették.
A török hódoltság idején az Árpád-házi királyok sírját övező tisztelet azonban megszűnt, a monostort erőddé alakították, később pedig takarmányt és lovakat tartottak benne. Ebben az időben pusztulhatott el az itt található vörösmárványból készült, gótikus stílusú tumba, vagyis királyi szarkofág is, melyet ugyan több úti beszámoló is említ, azonban töredékként sem maradt fenn.
Az épület szakrális funkcióját csak 1702-ben nyerte vissza, amikor a szerzetesek visszatelepültek a területre, és a kriptában tartották az istentiszteleteiket. A hívők nyomására Grasso Villebald apát 1719-ben úgy rendelkezett, hogy a kősziklába vésett királysír fölé kéttornyú, barokk stílusú templomot építsenek. Az apátság elkészültét egy 1736-os tűz hátráltatta, így Villebald már nem érhette meg, hogy Lécs Ágoston vezetésével az épület megnagyobbított, mai méretében látható változata elkészül.
A kriptát 1861-ben kezdte el vizsgálni Rómer Flóris régész-akadémikus, aki felfedezte, hogy a sírhelyet már Villebald idejében fosztogatók bolygatták meg.
Az altemplom nyugati falában lévő eredeti sírkő-fedlap is hiányzott, helyén egy utólag odarakott kő állt. 12 évvel később Henszlmann Imre már csak ennek hiányát írhatta meg, így azt sem tudják, eredetileg kinek készülhetett.
A járószintbe épített, körmeneti kereszttel díszített, úgynevezett processionalis sírkőről azonban már a reformkorban úgy tartották, hogy I. András sírját rejti. Ezt sokan cáfolják, a szakértők egy része ma úgy gondolja, hogy valamely egyházi méltóság, akár Dávid herceg nyughelye lehetett. A bizonytalanság oka, hogy a kriptát 1720 körül felásták, és az ekkor talált csontokat egy sírgödörbe, faládákba hordták össze.
A csontokat először az 19. század végén, 1889-ben kísérelték meg azonosítani, Récsey Viktor szerzetes-könyvtáros-régész ekkor újkori koporsómaradványokat is talált a kriptában, valamint egy sírládát, melyről úgy vélte, I. András csontjait rejti.
Több mint 60 évnek kellett eltelnie, mire az Országos Műemléki Felügyelőség 1953-ban újabb feltárást rendelt el, kikötve, hogy a fakutatás és statikai felmérés után az Entz Géza, Csemegi József és Szakál Ernő vezette csapat állítsa vissza a XI. századi állapotokat. Így semmisültek meg Lotz Károly 19. század végén készített freskói és szekkói, és így került egy azonosítatlan, de I. Andrásnak tulajdonított, csavart szárú apostoli kereszttel dekorált, fehéres színű sírkő a főhajó közepére.
A régészeti kutatást László Gyula vezette, a munka Nagy Emese ásatásával végződött, mely során hat csontvázas sírt tártak fel. Idő és pénz hiányában azonban a kutatási eredményeket csak részben és szűkszavúan dokumentálták. A talált csontokat Malán Mihály vizsgálta meg először behatóbban, jelentése azonban elveszett.
2021 áprilisában a technikai fejlődésnek és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat kutatási programjának köszönhetően a szakemberek újra vizsgálatokat végezhettek az altemplomban és a sírnál, felülvizsgálva az 1953-as eredményeket.
Dr. Mende Balázs Gusztáv paleoantropológus vezetésével szénizotópos vizsgálatnak vetették alá a régebbi csontokat, három laboratóriumot is bevonva a vizsgálatba.
Négy minta esetében mindhárom intézmény egybehangzóan és megdönthetetlenül megállapította, hogy a leletek a XI. század közepéről származnak.
Az egyik minta ráadásul a morfológiai jegyek szerint 1060-ban került a földbe, külső elváltozásai pedig egyértelműen a húgysav okozta köszvényre utalnak. Többek között Heltai Gáspár krónikájából is tudható, hogy I. András – aki 1060-ban halt meg – köszvénnyel küzdött, így a kutatók biztosak benne, hogy a király maradványait találták meg.
Fejléckép: Tihanyi Királykripta (fotó: Mudrák Attila / Tihanyi Bencés Apátság)
hírlevél
