Az Eiffel Műhelyház sebességet vált: az új évadban öt vadonatúj programsorozat indul itt, melyek a lehető legtágabb értelemben véve kölcsönzik témáikat az opera társművészetei köréből. Közélet, humor, irodalom, és persze zene, zene, zene.

Utoljára száztíz éve szerepelt az Opera műsorán Donizetti Az ezred lánya című vígoperája, amit január 21-én Polgár Csaba állít színpadra az Erkelben. A színházi és filmes körökben is jegyzett művésznek ez az első operarendezése.

A Hoffmann meséinek van terjedelmes mennyiségű hiteles kézirata, kritikai kiadása, de nincs definitív verziója. Fodor Géza „ismeretlen remekmű”-nek nevezte Offenbach befejezetlenül maradt operáját, amelyre – szintén Fodort idézve – önmagában nem, csak interpretációtörténetileg tekinthetünk. Ezt a történetet írja tovább az Opera előadása, amelyet Székely Kriszta rendez.

Július óta már a negyedik kiváló minőségű operafelvétel érhető el az Opera repertoárjából a világszerte ingyenesen működő OperaVision felületein. Luke O’Shaughnessy projektmenedzser a program bemutatása mellett mesélt arról, milyennek látja a magyar operajátszást.

Olyan szerepekkel kezdte a pályafutását, amilyenekkel mások inkább végezni szokták, és Rálik Szilviát egyebekben is teljes joggal nevezhetjük szerencsés szopránnak.

Célegyenesbe ért az Eiffel Műhelyház ünnepélyes átadása. A látványosan megújult egykori mozdonyjavító műhelyben kialakított játszóhelyeket hivatalosan október 25-én veheti birtokba a publikum, ám az elmúlt időszakban az Opera csapata már belakta a komplexum tereit, ahol több nyilvános előadást is tartottak. A munkálatok a járványhelyzet miatti kényszerű bezárás alatt is folyamatosan zajlottak, az utolsó simításokról Józsa Ankát, a Magyar Állami Operaház beruházó építészét kérdeztük.

Nem felejtettük el az Opera Gyermekkarának ötvenedik születésnapját. Az októberi jubileumi koncerten, amelyet elodázhatott, de el nem törölhetett a világjárvány, lesz alkalom nosztalgiára, ünneplésre és jut a zenei örömökből is.

Az Opera nagyszabású, augusztusi szabadtéri koncertjén a világhírű szoprán, Patricia Petibon zárja a Francia Múzsa Szezonját az Eiffel Műhelyház parkjában. Pikáns külső, légiesen könnyed vokális adottságok jellemzik a dívát, aki sajátos stílusban, sóhajok, sikolyok, mozgáshatások kíséretében szólaltat meg elfeledett partitúrákat, bravúráriákat. A Hoffmann meséi Olympiájától Lulun át Saloméig, a vígoperáktól a 20. századi operairodalom legnehezebb női szerepeiig változatos a repertoárja.