Ilyet még nem láttunk. Éva a Titanic első tisztjével, Ádám a nagyváradi gettóban, Lucifer a spanyol kommunista párt főtitkáraként. Aztán mindhárman fennakadnak egy csendes-óceáni szemétszigeten. Négy kortárs író variációja Az ember tragédiájára.

Jacques Offenbach Hoffmann meséi című darabját mutatta be a Magyar Állami Operaház az Erkel Színházban, az előadást Székely Kriszta rendezte. A második szereposztás december 15-i előadásán jártunk.

Daniel Harding és a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekara adott koncertet november 29-én a hamburgi Laeiszhalléban. A Dvořák és Brahms műveit felvonultató program énekes szólistája Christian Gerhaher volt.

Várni többet jelent, mint remélni. Várakozni annyi, mint rábízni magunkat a lehetséges elkövetkezőre, és ez egy önátadást, önkorlátozást is magába foglal. Ahhoz, hogy képesek legyünk türelemmel egy adott helyen maradni, illetve figyelmünket fókuszálni, hinnünk kell az elkövetkezésben. Amikor várakozunk, aktív odafordulással bízzuk rá magunkat az eljövőre. Az adventi várakozás ugyanakkor a ciklikus időszemléletet is elevenen tartja, és az ünnepben újra meg újra megélhetővé teszi az eljövetelt.

A Verbier Fesztivál Kamarazenekara Maria João Pires közreműködésével adott felejthetetlen Mozart-estet a Zeneakadémia Nagytermében december 10-én.

Eötvös Péter-ősbemutatót tartott a Berlini Állami Opera. A zeneszerző Sleepless című opera-balladája Jon Fosse Trilógiája alapján készült, Mundruczó Kornél állította színpadra.

Zs. Vincze Zsuzsa, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szakmai vezetője különleges kísérletre vállalkozott: több évtizedes alkotói munkásságának legfontosabb előadásait gyűjtötte kötetbe, librettókon és fotókon keresztül elevenítve fel egy-egy ikonikus darabot.

November 13-án mutatták be Philip Glass Les Enfants Terribles (Veszedelmes éden) című kamaraoperáját az Eiffel Műhelyházban. A tavalyról elhalasztott előadásban énekeseknek és táncosoknak egyaránt fontos szerep jutott.