Milyen saját, belső hang indíttatására alapította meg az egyesületet?  Bizonyára jó adag elhivatottság kell a kultúra területén a hasonló vállalásokhoz.

A belső hang több összetevős. Egyrészt hatéves korom óta mondok verseket, amik nem tudom miért, de rám ragadtak. Meggyötörten is felszabadítanak, értelmet adnak a jelennek, és közben valamiért sorsul kaptam, kapom őket mind a mai napig is. Így készültem színésznek a Latinovits Zoltán Diákszínpad megerősítő évei után - és a versek miatt nem lettem végül az. De így kaptam a TF Estéket, ahol egy idő után jómagam lettem a legtöbbet fellépő „művész”, mint versmondó, így jött létre a TFMűhely, majd sok-sok egyéni előadó est után a Mondj egy verset kezdeményezés, ahol nincs más teendőnk, mint találkozni, finom borok társaságában megkérdezni a másikat: „na, te mit hoztál?” Így, a verseken keresztül beszélgetünk.

Mikor és hol találkozott először a versekkel, aztán a pódiumművészettel?

Hatévesen mondtam egy Petőfit. Aztán a véletlenek hosszú sora, és persze rengeteg versmondó verseny olyan kiváló zsűritagokkal – hiányoznak nagyon! –, mint Jancsó Adrienn, Bánffy György vagy éppen Lukácsi Huba, tereltek felém egy-egy verset. Például így lettem diákszínpados is. 1995 szeptemberében a mi osztályunk feladata volt az október 6. megemlékezés megszervezése, ahol a padtársam kapott egy verset, hogy mondja el. Én, mint Karinthy cirkuszában a hegedűjáték esetében, még jelentkezni sem mertem a versmondásra, pedig szerettem volna. De a padtársam beteg lett, így végül én mondtam el a verset október 6-án, ami által október 23-án már nagy színészekkel állhattam együtt a színpadon, majd jöttek a diákszínpadi főszerepek.

Takács Bence (Fotó/Forrás: Mondj Te is Egy Verset Egyesület)

A 2021-es évben Mécs Károly, Császár Angela, Sasvári Sándor, Kautzky Armand, Ferenczi György és Szakcsi Lakatos Béla is fellépett a Mondj Te is egy verset pódiumán. Melyik beszélgetés áll a legközelebb önhöz?

Ők mind, és még azok is, akik jönnek. Mindenki! Tanulni, látni, érezni, adni és kapni, nagyon szeretni. Így foglalható össze az első félév a számomra. Császár Angela például a beszédtanárom volt. A mai napig csodálom őt, és tanulok minden egyes közös fellépésünkből. Mécs Károly a mentorommá vált, ha a híradóban egy ritmust vétek, jelez, hogy „fiacskám” … Szakcsi Lakatos Béláékkal számtalan közös est, fellépés, rezdülés, felhőtlen játék köt össze… Sasvári Sanyi munkásságán nőttem fel, és most miatta tanulgatom ezt a számomra új sportágat, a lovaglást… Armand pazar tudása és lebegése mindig megérint… fantasztikus emberek, akik jelenlétükkel töltik meg a színpadot, hittel és tenni akarással pedig a nézői lelkeket. 2022-ben is folytatjuk a PódiumON sorozatot, szintén ilyen nagy nevekkel, egyéniségekkel. De az még legyen titok, hogy kik mondtak már, első szóra, igent. Megsúgom csak, hogy január 28-án Oberfrank Pál érkezik, felkészül Lukács Sándor…

A beszélgetések sorában nagyon izgalmas volt, amikor rögtön az első alkalommal Mécs Károly arról beszélt, hogy a felgyorsult élet nem a megalapozott, mélyebb gondolatok kifejezésére szolgál, hanem a gyors, lényegre törő közlésekre - ami nem sarkallja az embereket például egy Shakespeare-monológ meghallgatására. Milyen veszélyeket lát ebben a folyamatban?

A teljes kiüresedést, a szakrális (emberi!) jelenünk feladását és egyéb, egyre inkább fokozódó mértékben a különböző, nem természetes anyagok magunkhoz vételét, azért, hogy a hiátust betöltsük. Mert az emberi, természeti énünk nem változik. Mindenki szeretni akar, és szeretve lenni; kiszámíthatóságot, nyugalmat, motivált jelent, közösségi, családi létet keresünk. És mit teszünk helyette?

A természeti hangok helyett folyamatos zörej, nyughatatlan káosz vesz körül, amiben persze már nem alszik jól a gyerek se. Holott a madarak nem beszélnek gyorsabban vagy hangosabban, a halak nem tanultak meg járni, a növények nem nőnek magasabbra – csak mi, emberek akarjuk ezt. Jobb lenne, ha fordítva lenne: őket figyelni, és ritmust váltani. És akkor nem az adott idő alatt elmondható szövegek minél nagyobb mennyisége lenne a cél, hanem a minősége; vagyis az, amiért a versmondó köröket is szervezzük, hogy eljussunk a lélekig, a megérintett állapotig.

Talán nincs még egy olyan nemzet, ahol nem múlhat el ünnepség, megemlékezés, de sokszor még családi program sem szavalás nélkül. Hogyan lehet megtartani ezt az értékünket?

Pontosan ezért szeretném, ha a hungarikumok szintjén lenne elismerve a versmondás, mint egyéni, nemzeti sajátunk. Mert más népek is mondanak verseket, de én nem tudok olyan nemzetről, amelyik minden fontosabb rendezvényét – legyen szó ünnepségről, megemlékezésről, temetésről vagy akár esküvőről – igazából a versek mentén szervezi meg. De ha ön tud, kérem szóljon!

Takács Bence (Fotó/Forrás: Mondj Te is Egy Verset Egyesület)

Kiket láthat a közönség a következő fél évben? Mi köti össze a megszólalókat?

Nagy nevek jönnek, igazi nagy művészek mondtak igent, de most ennél sokkal fontosabb, hogy a saját, úgynevezett márkahű közönségünket, akik főleg fiatalok, megtaláljuk. Számos ötlet született erre, így lehet, hogy vacsora-pódiumszínház leszünk, vagy lehet, hogy sokkal több középiskolai programot szervezünk, bemegyünk az iskolákba, vagy őket hozzuk el hozzánk. És az is biztos, hogy a fentebb kicsit korholt virtuális életet is figyelembe kell vennünk, ha a fiatalság a célcsoport, ergo sokkal több online tartalmat fogunk készíteni 2022-ben.

Videós tartalmakat már most is készítenek, például Pachmann Péter mesél a tévézésről és a házimunkáról a vasalMA című műsorukban. Mi hívta életre ezt a kedvezményezést?

Egy ötlet. Mi az a tevékenységi kör, ami legjobban jellemez egy férfit és ezáltal magát a férfit a háztartáson belül. Az egyik, hogy ki viszi le a szemetet… a másik talán a vasalás. Ha már vasalás, akkor mi lenne, ha vasalás közben beszélgetnénk, úgy ahogy a ráncok simulnak, vagy éppen újabbak keletkeznek.

Hogy kezdi a vasalást és melyik részét veszi előre az ingnek; éleket vasal-e bele, vagy éppen csak a dizájnrészt nézi… nem sorolom. És közben pontosan annyi ideig, amíg egy ing elkészül, beszélgetek ismert, de inkább azt mondom, elismert személyekkel, közismert férfiakkal, mint ahogy tettem Pachmann Péterrel is, akire elég régóta felnézek, mint emberre, mint híradósra. Fantasztikus dolgok derültek ki így Péterről, pedig mi két és fél éven át minden nap szinte egymás mellett öltöztünk a tévében. A vasalMA szerintem egy olyan 5-8 perces filmes játék, mint a vezetés közbeni beszélgetés – csak itt férfiak vannak. És itt gyűrődések vannak. S igen, remélem, hogy 2022-ben ebből állandó TV-műsor lehet, és remélem, hogy minél több emberhez eljutunk így is. Mert a vasalások során egy-egy verset is elmondunk, spontán, egy kedvencet, ami lehet, hogy másnak is kedvencévé válik.