„Kívül vagyok. Saját utamat járhatom… A falka csahol, de el már nem érhet” – írta egy alkalommal megrendítő nyíltsággal a naplójában, mintha csak előre látta volna a véget. Pedig látszólag minden adott volt ahhoz, hogy sikeres és boldog életet éljen.

Adelina Virginia Stephen néven született Londonban, 1882. január 25-én. Az irodalom már kiskorától fogva az élete részét képezte, hiszen édesapja, Sir Leslie Stephen korának egyik legismertebb filozófusa és irodalmára volt, édesanyja pedig egy híres könyvkiadó leszármazottja, a prerafaeliták kedvelt modellje. A család viszonylagos jómódban élt, ezért a kislányt, valamint testvéreit a szülők és a nevelők tanították. A Hyde Park Gate 22 szám alatti rezidenciájukon a korabeli kulturális élet legnagyobb alakjai tették tiszteletüket.

A nyarakat a család a cornwalli tengerparton töltötte, ez az időszak később Virginia több írását is inspirálta.

Alig pár évvel később, 1904-ben édesapja is elhunyt, és noha nem ápolt vele túl szoros kapcsolatot, a tragédia megviselte. Így amikor 1906-ban bátyját is elveszítette, idegösszeomlást kapott. Az sem segített a gyenge idegzetű Virginia állapotán, hogy két féltestvére, George és Gerald egyes feltételezések szerint molesztálta őt, valamint nővérét, Vanessát – az eset hatására egész életében belső hangok kísértették, melyeket különböző pszichiátriai kezelések alkalmával megtanult kezelni és elnyomni.

Virginia második idegösszeomlása után a két lány, valamint legkisebb öccsük, Adrian, Bloomsburybe költözött, ahol az írói ambíciókkal megáldott lány beiratkozott a King’s College-ba. Itt olyan művészekkel ismerkedett meg, mint az író-kritikus Lytton Strachey, a kritikus Clive Bell, Saxon Sidney-Turner, a skót festő Duncan Grant és későbbi férje, Leonard Woolf.

A művészi eszmék hirdetése mellett a kör tagjai nem riadtak vissza a botrányoktól sem, számos pletyka keringett például az ópiumos orgiáikról és polgárpukkasztó tréfáikról. Leghíresebb akciójuk, az úgynevezett Dreadnought hoax során egyenesen az angol flottát szólították fel, hogy álljanak készen néhány észak-afrikai herceg fogadására. Saját, latinon alapuló nyelvet találtak ki, a csel pedig bevált annak ellenére, hogy számos ponton bukhatott volna a terv.

A közös eszmék és programok közelebb hozták egymáshoz Virginiát és Leonardot, 1912-ben házasodtak össze. Minden bizonnyal a férfi jó emberismerete és pszichológiai érzéke kellett ahhoz, hogy felesége évtizedeken keresztül uralja az egyre elhatalmasodó depresszióját és viselkedészavarait.

Az is jó hatással volt Virginiára, hogy közös vállalkozásba kezdtek: könyvkiadót nyitottak, a Hogarth Presst, amely még ma is működik.

Ekkor már Virginiának is jelentek meg publikációi, ám ezek még nem voltak olyan sikeresek, mint későbbi munkái. Első regénye, az 1915-ben kiadott The Voyage Out különlegességét az adja, hogy ez az egyetlen olyan Woolf-mű, amelyben a csók nő és férfi között csattan el.

Virginia sosem titkolta nők iránti vonzalmát, legismertebb szeretője az író-költő-kertész Victoria Mary Sackville-Westtel, vagyis Vita volt, akit 1922-ben ismert meg. Bár kapcsolatuk nem tartott túl sokáig, barátnők maradtak. Az 1928-ban megjelent Orlandót is Vita inspirálta, később a nő fia, Nigel Nicholson azt mondta a regényről:

Ekkora már megjelent a Mrs. Dalloway (1925), amely meghozta Virginia számára a népszerűséget, érdekessége pedig, hogy az írónő a címszereplőt saját édesanyjáról mintázta. A Mrs. Dalloway megjelenésétől Virginia folyamatosan publikált, regényei mellett – melyeknek első borítóit testvére, Vanessa tervezte – haláláig csaknem félezer esszéje, könyvismertetője jelent meg angol és amerikai lapokban. Utolsó művét, a Felvonások közöttet 1941-ben adták ki, és az irodalomtörténészek máig vitatkoznak rajta, hogy az írónő valóban befejezte-e.

1936-ban Virginia naplójában előrevetítette azt a bombatámadást, amely megpecsételte a sorsát.

– írta. Négy évvel később bombatalálat érte a Woolf család londoni lakását, valamint rodmelli birtokának kertjét.

Ezt a stresszt az írónő gyenge idegrendszere már nem bírta, viselkedése egyre furcsábbá vált. 1941. március 28-án kisétált a birtok közelében lévő Ouse folyó partjára, telepakolta kövekkel a zsebeit és besétált a vízbe. Holttestét csak április 18-án találták meg, a kert egyik fája alá temették. Férjétől öngyilkossága előtt érzelmes levélben búcsúzott el, azt írta benne:

Fejléckép: Virginia Woolf (forrás: Wikipédia)