Klasszikus

Miskolcon találkozott Prometheus és Kékszakállú

2019.06.24. 13:55
Ajánlom
Fanfárok, azaz harsonákon játszó zenészek figyelmeztették a közönséget az előadások kezdetére: a Miskolci Nemzeti Színház óratornyából felcsendülő ünnepélyes jeladás két előadásra invitálta meg a Bartók Plusz Operafesztivál hallgatóit, Alekszandr Szkrjabin Prometheus: a tűz költeménye című szimfonikus művére, illetve Bartók Béla A Kékszakállú herceg várára.

A két egymással kortárs zeneszerző remekművei kiváló párosításnak bizonyult, ugyanis az ógörög mitológiai történetet feldolgozó szimfonikus költemény mély filozófiai tartalmának a zenei síkon való továbbgondolása eszményien társult a Bartók Béla zenéjében és Balázs Béla szövegkönyvében expresszionista módon bemutatott emberi lélek szimbolikus várával. E két mű közötti különleges, mégis otthonos párhuzam Hamar Zsolt koncepciójában teljesedett ki: a 2017 óta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élén álló karmester most kettős funkcióban alkotott, ugyanis

a művek vezénylése mellett rendezőként is kipróbálta magát.

Alekszandr Szkrjabin teozófikus művészetfilozófiája többek között azon az elméleten alapszik, hogy a bölcsesség végtelen, ezért az ember számára elérhetetlen, viszont a zene által kreált eksztázis állapotában a spirituális tudat képes felfogni azt. A Prometheus: a tűz költeménye egyike azon remekművei közül, amelyek ezt a megérthetetlen, mégis megérthető végtelenséget érinti.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar által előadott művének zenei élményét a különleges fényjáték fokozta.

64661355_3124367220936773_8429329890603433984_o-113413.jpg

Fényfestés a Bartók Plusz Operafesztivál koncertjén (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)

Az orosz zeneszerző utolsó zenekari darabjának hangjaihoz színeket, színárnyalatokat társított, amit egy bizonyos „színorgona” és a zenére komponált fényfestés tesz teljessé. Az állítólagosan szinesztéziában szenvedő (vagy inkább azzal megáldott) zeneszerző e mentális jelenségnek köszönhetően álmodta meg a színorgonát – a zenei hangokat nemcsak a hallás csodájának köszönhetően érzékelte, hanem azokat színekkel is társította –, akárcsak a zenével társuló fényfestést is.

A Prometheus: a tűz költeménye színes fényekkel először 1915. március 21-én, nem sokkal a zeneszerző halála előtt szólalt meg a Carnegie Hallban az Orosz Szimfonikus Zenekar előadásában. A Bartók Plusz Operafesztiválon előadott mű világítástervezője, Bányai Tamás, illetve látványtervezője, Zeke Edit elképzelése mély benyomást, valódi élményt váltott ki a közönségből. A zenekar mögött, középen elhelyezett fő „színoszlopok” a zenével együtt lüktető, elhaló és újjászülető változó játéka a Nyári Színház fémes oszlopszerkezetének és az azt kétoldalról körülölelő falak megvilágításának együttese valódi „mesélője” volt a zeneműnek.

64449773_3124366180936877_4461071634299617280_o-113413.jpg

A Bartók Plusz Operafesztivál koncertjének színpadképe (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)

A fények táncát a szemnek szokatlanul megvilágítatlan zenekar képe tette még hatékonyabbá.

A kottatartóra csíptetett lámpák sápadt fényében felhangzó zene így még hangsúlyosabb lett, a hideg színekben megszólaló lágy, lírai hangzásokkal ellentétben a meleg, sőt tüzesen forró és vibráló, erőteljes színekben még szélsőségesebben körvonalazódtak a kulminációs pontok és feszültségek.

A záróakkordban hirtelen elhaló fény, teljes sötétséget teremtő pillanat hatása a szünet után ugyanúgy várta a közönséget: a sötétben felhangzó prológussal együtt megszólaló mélyhegedűk, csellók és nagybőgők kaptak megvilágítást, majd a megszólaló fafúvós hangszerek csoportja, végül a várba érkező Kékszakállú és új felesége, Judit.

A minimális eszközökkel való rendezés maximális hatást váltott ki.

64799336_3124367034270125_4766393149905960960_o-113413.jpg

Hamar Zsolt (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)

A szokványos zenekari felállástól eltérően most más kép tárult a nézőtér elé: a zenekart két tömbbé a középen levő üres tér, illetve szintén középen, a karmester háta mögé helyezett zongora választott el. A hátulról bejövő szereplők, amint a látvány szempontjából két oldalról külön választott, de hangzásilag eggyé forrt zenekar „közepébe” érkeztek, a rendezői koncepció világossá vált. A várba érkező Kékszakállú eleinte óvja, védi új feleségét, Juditot, aki kíváncsi, mi rejtőzhet az onnan nyíló hét titokzatos ajtó mögött. Hamar Zsolt értelmezése szerint a herceg vára nem csupán az emberi lélek zord kamráinak érzelmi és értelmi labirintusa, hanem maga a zene, ahová Kékszakállú bezárkózik, menekül önmaga és a világ elől. Ezért tehát, ha a vár a zene szimbóluma, akkor annak megfelelője nem lehet más, mint maga a zenekar.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar így aztán nem csupán kiváló előadásával, hanem felsóhajtó, szenvedő mivoltával lényegült át a Kékszakállú herceg könnyező várává.

A hangulatot a síró vár felfedezésének pillanatában az eleredő eső fokozta.

Az első ajtót kinyitva az asszony betekinthet Kékszakállú kínzókamrájába, majd sorban felfedezi a fegyveresházat, a kincsesházat, a kertet. A minimális eszközökkel, de rendkívül kreatívan megoldott, sorban kinyíló ajtók közül különösen a vörös fénnyel megvilágított zongora képében lévő véres kincstár volt megdöbbentő, és a szintén a zongorából felszálló, kék fényben úszó, könnyek tavát szimbolizáló füst, pára, majd a hatalmas lerántott lepel alól előtárulkozó orgonasípok impozáns kivetített képe, amely Kékszakállú hatalmas birodalmát ábrázolta.

64630854_3124361497604012_7965947307852038144_o-113413.jpg

Palerdi András A Kékszakállú herceg várában (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)

A herceget játszó Palerdi András operaénekesnek – megragadva a figura lényegét – sikerült megalkotnia azt a képet, amelyben a mély emberi érzelmektől elzárkózó, de mégis szerető, a szentimentális és racionális gondolkodás között egyensúlyozó emberi ész és lélek egyesül. Az eddig igen zord és alig-alig megszólaló férfi a birodalma láttán büszkén mesél új feleségének hatalmas erejéről, már-már dicsekvésszerűen, amelyet Judit ledöbbent reakciója ellensúlyoz, az addigi drámaibb hangszínnel és jellemmel ellentétben most szinte infantilis hangszínnel ismételgeti az „elismerő” kijelentést: „Szép és nagy a te országod.”

Bizonyos pillanatokban mintha egyetlen női testbe és lélekbe sűrűsödött volna a világ összes nőjének érzékeny szerelme és a férfi lelkének megismerése után való vágyakozás szélsőséges skálája, energiája, mindez Rost Andrea személyében. A Juditot alakító operaénekesnő nemcsak hangi adottságainak és színészi játékának eszközeivel ragadta meg a szereplőt, hanem

teljes lényével, szerény, ugyanakkor határozott, erős és szenvedélyes karakterével egy órára szó szerint Judittá vált.

65026804_3124360370937458_8851195021664190464_o-113413.jpg

Palerdi András és Rost Andrea A Kékszakállú herceg várában (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)

Az utolsó ajtónál zeneileg és tartalmi szempontból is elérte az előadás a tetőpontját. A hetedik ajtó mögül elővonuló három asszony helyett a magasból alányúló három fénysugárban jelentek meg a Kékszakállú herceg előző, már halott feleségei, predesztinálva ezzel Judit végzetét is. A vörös, arany és mélykék színekben fellelhető három napszakról a herceg elmeséli, hajnalban lelt rá első szerelmére, majd délben a másodikra, este a harmadikra, Judit pedig, a legszebb, az éj sötétjében lesz örök szerelme, annak gyászos, de gyönyörű vermében.

A sorsába beletörődő Judit halálával együtt a zenekarra vetülő fények is lassan, fokozatosan elhaltak, majd a mély vonósok, illetve a fuvola és klarinét által játszott végső motívum elhangzása után egyetlen fényfolt láttatta a karmester záró pozícióját – keretszerkezetté kerekítve így a kezdeti fokozatosságot –, majd a teljes sötétségben és csöndben beteljesült katarzist kitörő tapsként tette kifejezővé a miskolci közönség.

Szerző: Kálló Zsuzsanna, muzikológus

A Kékszakállú ezer arca

Kapcsolódó

A Kékszakállú ezer arca

Kékszakáll meséje a legvéresebb mondák egyike, és éppen ezért alkalmas arra, hogy tréfát csináljunk belőle. Az Operettszínház Offenbach-bemutatója előtt a feleséggyilkos nyomába eredünk – ezúttal a művészetek világában.

Ki volt az igazi Kékszakállú?

Ki volt az igazi Kékszakállú?

A kamrájában hét halott feleség, a nyolcadik túlságosan kíváncsi. Alakját Bartók és Offenbach is feldolgozta, az utóbbit tűzi műsorra az Operettszínház. Utánajárunk, honnan ered Kékszakáll mondai alakja.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Összeköt és feszültséget teremt – Dejcsics Konrád bencés szerzetes az Arcus Temporum csendjéről 

Egy pillanatnyi csendre hív meg a művészet és az élet forgatagában az Arcus Temporum művészeti fesztivál augusztus 23. és 25. között Pannonhalmán. Dejcsics Konrád fesztiváligazgatóval beszélgettünk a Főapátság és a kortárs kultúra kapcsolatáról, és a fesztivál eszmeiségéről.
Színház

Tompos Kátya énekli a Színházak Éjszakája „himnuszát” - Klippremier

Tompos Kátya dalos játékra hívta kollégáit, többek közt Udvaros Dorottyát, Vecsei H. Miklóst és Mucsi Zoltánt. Hangulatos videoklip készült a Színházak Éjszakája idei „himnuszához”, melyet Hrutka Róbert és a népszerű színésznő közösen jegyeznek.
Klasszikus

Hangversenyek hegyek között – Börzsöny Barokk Napok

Tizenhatodik alkalommal csendül fel augusztusban a régi korok muzsikája a Börzsöny és a Dunakanyar hegyei között. A Börzsöny Barokk Napok idén is különleges, több évszázad zenéjét bemutató műsorral és a szokásos gyönyörű helyszínekkel várja visszatérő és új vendégeit.
Vizuál

Nemecsek Ernő szobrot kapott a Füvészkertben

Már megint megfürdették nemecsek ernőt. A Pál utcai fiúk bandájának közlegényéről a Füvészkertben mintáztak szobrot.
Vizuál

140 éve született a sztárokat felfedező Samuel Goldwyn

Megalapította az MGM stúdiót, majd inkább függetlenként dolgozott. Aranyköpéseit máig emlegeti a szakma. 1879. augusztus 17-én született Samuel Goldwyn, a film hőskorának egyik legsikeresebb független producere. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Nagyon dübörög a zongorapiac Kínában

Mintegy 40-50 millió kínai gyerek tanul zongorázni, az országban gyártott hangszerek alig tíz százaléka kerül exportra. Kínában van kiknek zongorát gyártani.
Klasszikus évad

Köszönjük, hogy velünk töltötték a nyári estéket!

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is számos programmal várta az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje a vendégeket. Július 1. és augusztus 5. között klasszikus és könnyűzenei koncertek, zenei stand up, opera és színházi előadás közül válogathattak az érdeklődők.
Klasszikus ajánló

Hangversenyek hegyek között – Börzsöny Barokk Napok

Tizenhatodik alkalommal csendül fel augusztusban a régi korok muzsikája a Börzsöny és a Dunakanyar hegyei között. A Börzsöny Barokk Napok idén is különleges, több évszázad zenéjét bemutató műsorral és a szokásos gyönyörű helyszínekkel várja visszatérő és új vendégeit.
Klasszikus beszámoló

„Atyaúristen” – Ilyen volt nekem idén Kaposfest

„Atyaúristen” – nyögte a templomi csöndben egy hölgy két tétel között. Ugyanis jó zenét hallott, meg én is, sokat. Naplószerűség Kaposfest első két napjáról.
Klasszikus érdekesség

Mégis, hogy írjuk Sztravinszkij nevét? Akarom mondani, Stravinskyét...

Fél hajkoronámat elvesztettem már a kérdés felett töprengve, és a legrosszabb, hogy a másik fele beleőszül. Szerencsére Bárdos Lajos kisegít.